Kedves Tanítványaimnak sok szeretettel, akik most hétvégén a csikung kettes szintjét sajátítják el, haladnak rajta tovább- rálépnek a Csend Útjára. Itt a Csendben tudjuk megtalálni a Választ a kérdéseinkre. S ha kellő bátorsággal fel tudjuk tenni a legfontosabb kérdést, hogy mi a Célom ebben a világban, akkor a megkapott válasz eléréséhez kívánom, hogy szülessen meg bennük az a belső Erő, amely segítségével át tudnak evezni a félelmeik háborgó tengerén, és át tudnak menni szögesrdrót kerítéseken. Erről szól a Kettes szint.
Szókratész és tanítványa
Minap olvastam egy érdekes történetet.
A történet Szókratészről és egy diákjáról szól. Beszélgettek, és a diák azzal fordult mesteréhez:
– Én annyira vágyom a tudásra. Mit tehetek azért, hogy még többet tudjak?
Erre Szókratész azt mondta:
– A tudás olyan dolog, ami könnyen megszerezhető, ha az ember eléggé akarja.
A diák erre azt válaszolta:
– Biztos vagyok benne, hogy nagyon akarom.
Akkor Szókratész karon fogta tanítványát, és azt mondta neki:
– Gyere velem a tengerpartra!
És elkezdtek úszni az Égei-tengerben. Mikor megtettek pár métert, Szókratész, aki erős ember volt, hirtelen víz alá nyomta tanítványa fejét. A fiatalember minden erejével küzdött. Kétségbeesetten próbált a felszínre kerülni, amikor Szókratész elengedte, és megkérdezte:
– Mit akartál lent a víz alatt?
A diák így felelt:
– Levegőt. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra.
Szókratész azt mondta:
– Ha a tudást is ilyen intenzitással akarod, ahogy most az oxigént, akkor meg is szerzed a tudást, amire vágysz.
